Első karácsonyunk a kisbabával
Hangulatunkat már a csecsemő is érzékeli. Kíméljük meg magunkat, és ezáltal őt is a bevásárlás, sütés-főzés okozta ünnepi stressztől! Most különösen sok kellemes inger éri, ezért ugrásszerűen fejlődik értelme. Minden érzékszervnek nyújt valami ajándékot a karácsony: csengettyűszó, halk karácsonyi dallamok, gyertyafény, csillogó üvegdíszek, zörgő-zizegő színes csomagolópapír, bársonyos szalagok, lágy tapintású ünnepi ruhák, finom fahéjas-szegfűszeges illat, talán már meg is ízlelheti a mézeskalács ízét. A kisbabát ezek az új ingerek foglalkoztatják leginkább. Szenteljünk elegendő időt arra, hogy megcsodálhassa a fa díszeit. Vegyük karunkra, és járjuk körbe a fát naponta többször is. Vezessük óvatosan a kis kezeket a tűlevelekhez, hogy érezhesse egy picit a szúrást. Adjunk egy-egy díszt a kezébe, aztán akasszuk vissza a fára, hogy észrevegye, ez oda való, nem egyszerű játékszer. Elgondolkodhatunk azon, vajon éveken keresztül ugyanazokat a hagyományos díszeket rakjuk-e fel, vagy öltöztessük minden évben másképp a fát. A kicsik szeretik az állandóságot, a hagyományt, de persze élvezik a meglepetéseket is, hiszen izgalmas dolog minden évben találgatni, vajon ezúttal milyen lesz a fa.

Túl sok a jóból
Kétéves kortól már az érzéki benyomásokon túl is megértenek valamit az ünnep lényegéből. Szép képeskönyv segítségével meséljük el esténként a betlehemi történetet. A vásárolt vagy otthon összeállított Betlehem figuráival könnyen meg is eleveníthetjük az eseményeket. A kisgyerek közben maga is rakosgathatja benne az állatokat, pásztorokat.
Nem kell sok ahhoz, hogy boldog karácsonyt szerezzünk neki, ám fordítva is igaz, könnyen elronthatjuk az örömét. Ünnepekkor rendszerint túl sok jut a jóból: ételből, ajándékból, vendégből. A kisgyerek nem kér ünnepi menüt, és most sincs több türelme az asztal mellett üldögélni, mint máskor. Ha eddig nemigen fogyasztott édességet, most sem kell rászoktatnunk. Ne ezekben a napokban adjunk neki valamilyen új ételt, és az egyévesnél kisebbeknél különösen ügyeljünk arra, mi kerül a szájukba. Ajándékból elegendő egy-két csomag, ne szoktassuk rá a követelőzésre. A nagyobbaktól se kérdezzük meg, mit hozzon az angyalka, hadd maradjon ez meglepetés. Minél több holmi veszi körül a kicsit, annál kevésbé tud velük játszani, megcsodálni, örülni pedig végképp nem lesz képes. Inkább a jó minőségre ügyeljünk, mint a mennyiségre.
Szűk családi körben töltjük a szentestét vagy népes családi körben? Jó lesz előre felkészülni a vendégseregre! Persze nem csak az ünnepi menüt illetően, hiszen a kicsire is tekintettel kell lennünk. Hol lesz a kúszó-mászó csecsemő, a vendégek lába alatt? Vagy kézről kézre adogatják majd? Mit szól a sok ritkán látott archoz? A vendégeskedés előkészítéséhez vegyünk igénybe családi segítséget. Nem csecsemő, kisgyerek mellett kell bizonyítanunk háziasszonyi képességeinket! A szeretet ünnepén különösen figyeljünk arra, hogy a külsőségek ne vonjanak el bennünket a családtól.

Egyszer elmúlik a karácsony
Arra is gondolnunk kell, hogy egyszer elmúlnak az ünnepek. A kicsinek nagyon fog hiányozni a karácsonyfa (nem csak neki). Üres lesz a helye a lakásban, hiába keresi a kedves díszeket, amikkel már megbarátkozott. Ha tehetjük, vegyünk egy kisebb gyökeres fát, ezt kiültethetjük a kertbe. Az elmúlás az élet része, minél természetesebbnek tekintjük ezt, annál könnyebben megvigasztalódik a kisgyerek. Magyarázzuk el, még ha nem is érti egészen, hogy jövőre is lesz karácsony. Szép szokás a karácsonyfa alatti családi fényképezkedés: évről évre láthatjuk fáinkat, családtagjainkat. Ha jövőre elővesszük az idei fényképeket, egészen elcsodálkozunk majd, mekkorát nőtt a gyerekünk. 

Milyen a jó ajándék?
Erre a kérdésre nincs egyöntetű válasz, hiszen ez életkortól és a gyerek érdeklődésétől függ. Az áruházakban már kora ősszel megjelennek a fa alá kívánkozó árucikkek. A kisgyerekes szülőknek tehát van idejük arra, hogy átgondolják, mivel lepjék meg az apróságokat, még sincs könnyű dolgunk. A tapasztalt, többgyerekes szülők már előre látják a karácsonyi ajándéközön hátrányait. Nagyon átgondoltan kell választanunk, sőt nem árt a rokonokkal titkos szövetségre lépnünk – legalább erre az alkalomra – annak érdekében, hogy használható, a gyermek életkorának, képességeinek megfelelő tárgyak kerüljenek be a már amúgy is zsúfolt gyerekszobába.

Csak minőséget!
Soha nem fogom elfelejteni azt a karácsonyt, amikor a két kicsi fiam egy csodálatos csomagot kapott a dédszülőktől. A csomag nagy volt és sokat sejtető. Két kulacs, két tábla krétával, egy furulya és egy metallofon volt benne. Telitalálat. Hanem három napon belül kiderült: a kulacs tetejét puszta kézzel nem lehet felnyitni, csak fogóval, a belsejében lévő szívószál pedig lyukas. A tábla fényes műanyagból készült, amit a kréta sikoltva karcol, de nyomot nem hagy rajta. A furulya hangja hamis (de nagyon), a metallofon pedig szétesik. A csodálatos csomagból tehát semmi sem használható: az egész egy rakás szemét. Mivel zenész családból származunk, engem a furulya használhatatlansága háborított föl legjobban. A játékboltban, ahol szóvá tettem a hibát, csak annyit mondtak: ez nem hangszer, hanem játék. Ha hangszert akarok, menjek a hangszerboltba. Arra, hogy ez a tárgy, amit a kezemben tartok, mire való, nem tudtak választ adni. Megfogadtam, hogy ezentúl inkább kevés, de jó minőségű játékot kapnak a gyerekeim. Azóta egyeztetünk a többi családtaggal, és összeadjuk a pénzt valami olyasmire, ami tényleg örömet szerez a gyerekeknek.
- szj -


Féléves kor előtt a babának nincs szüksége arra, hogy játékokkal árasszuk el. Számára még nem a sok játékszer, hanem édesanyja jelenléte az igazán fontos. Persze egy ilyen pici baba is játszik, de ehhez nincs szüksége másra, csak a hangjára, kezére, lábára és egy partnerre, aki beszélget vele, énekel neki, hintáztatja, ringatja, és – ha kell – békén hagyja. Az apróságnak vásárolhatunk jó minőségű, kényelmes ruhát. Számára az ajándékozásnak még nincs jelentősége, nem fog megsértődni.

Féléves kor után babánk már csúszik-mászik, használja a játékokat. Alakítsunk ki számára olyan környezetet, ami a gyereket tevékenységre sarkallja. Ehhez nagy, biztonságos tér kell és megfelelő játékszerek. Ebben az életkorban a legnagyobb a kísértés arra, hogy olyasmit vegyünk a kicsinek, ami magától játszik. Az éneklő, forgó, gombnyomásra működő, felhúzható csodák csak néhány alkalommal bűvölik el, azután felkerülnek a játékos polcra, mivel a gyerek nem tud velük mit kezdeni – arról nem is beszélve, hogy az összes családtag kikészül az unos-untalan ismételgetett együgyű kis dallamoktól vagy fülsiketítő szirénázástól. Sokkal jobban jár mindenki, ha az ajándékok közt van néhány puha labda, gurítható fajáték, csörgő-zörgő plüssfigura. Nagyon vigyázzunk, hogy csak olyan tárgy kerüljön a kicsi kezébe, aminek darabjai nem válnak le, amiről nyála nem oldja le a festéket, aminek nincs törékeny alkatrésze, éles széle.

Amikor a babánk mászni, majd totyogni kezd, roppantul élvezi a helyváltoztatás új módjait. Jó ajándék egy ekkora gyereknek a kúszóalagút, a hentergő matrac, egy kis sátor, ahol elbújhat, vagy egy biztonságos csúszda. Igazi játszóteret varázsolhatunk a gyerekszobából – de vigyázzunk, ne legyen zsúfolt a helyiség, és maradjon tér pihenésre, elmélyült játékra is. Egyéves kor után sok apróság szenvedélyesen szeret kismotorra, autóra ülni – házon belül és házon kívül egyaránt. Mielőtt megvennénk a járgányt, bizonyosodjunk meg arról, melyik a megfelelő méret a mi gyerekünknek, és olyan modellt válasszunk, ami nem borul fel könnyen.

Másfél éves kor körül a legtöbb gyerkőc érdeklődni kezd a házimunkák iránt. Fiúk, lányok egyaránt örülnek egy köténynek, kis partvisnak, lapátnak, edénykészletnek. Itt is fontos a gyerek nagysága. A legtöbb, kicsiknek készített takarítóeszközt olyan rövid nyéllel látják el, hogy a gyerek nem tudja két kézzel megfogni. Márpedig ő anyát szeretné utánozni. Érdemes addig nyomozni, míg a megfelelőre lelünk. Kaphat a csemete kicsi zománcos edénykészletet is, amiben igazából meg lehet sütni az általa gyúrt tésztát.

Két-három évesen kapnak rá a gyerekek az alkotás ízére. Vastag ceruzát, marokra fogható zsírkrétát, ujjfestéket vehetünk a kicsinek festőköténnyel, és nagy, falra szögezhető papírívekkel. Ez boldoggá teszi a kis művészt, és így azt is megtanulhatja, hová szabad és hová nem szabad rajzolni.

+1 tipp minden korra: Ismerkedés a művészetekkel
Végül – de nem utolsósorban – beszéljünk zenéről, könyvről. Szerencsére sok nagyon szép, kicsiknek szóló hangfelvétel kerül piacra, altatók, népdalok, egyszerű, kedves, könnyen megtanulható dallamok. Ugyanígy találhatunk értékes, mesterien elkészített gyermekkönyveket a leporellótól az ismeretterjesztő kiadványokig. Ezeket akár születéstől fogva gyűjtögethetjük a kicsinek, elővehetjük sorban, ahogy cseperedik. Két dologra kell vigyázni. Az egyik: válasszuk el az ocsút a búzától. Csak igényes, ízléses zenével, irodalommal, képi világgal ismertessük meg a gyereket. A másik: a könyvet, zenét ne az anyai odafigyelés, együttjátszás helyett használjuk ebben az életkorban. Még a kisiskolásnak is szüksége van arra, hogy a szülők meséljenek neki, hogy együtt énekeljenek, zenéljenek, és főleg arra, hogy beszélgessenek. Ennél nincs nagyobb és értékesebb ajándék.

Forgatókönyv az ünnepi készülődéshez
– December első vasárnapján, ami idén éppen elsejére esik, meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún. A hetenként felcsillanó kis gyertyalángok jelzik, hogy megint közelebb kerültünk az ünnephez.
– Gondolatban talán tudjuk is, kinek milyen meglepetést szánunk a fa alá, de most már érdemes a tettek mezejére lépni, ideje elszánni magunkat a beszerzésre. Ha ajándékozni öröm, akkor az üzletekben való nézelődés sem lehet olyan borzasztó. Mindenesetre, ha túl sokat bizonytalankodunk, ha nem merjük megvenni azt, ami tetszik, arra számítva, hogy esetleg találunk még szebb, még praktikusabb ajándékot, megkeserítjük a kétségkívül fárasztó, sokak szerint meg egyenesen idegölő vásárlást.
– A karácsonyi meglepetéseket hagyjuk szentestére, az összes többire készüljünk fel időben. Már a hónap elején beszerezhetjük a sütés-főzés nyersanyagait: lisztet, cukrot, olajat, diót, mákot, kakaót, italokat... Készítsünk bevásárlólistát!
– Hogy semmi ne maradjon ki, időben találjuk ki, mit fogunk főzni, írjuk össze, ezekhez milyen nyersanyagokra lesz szükségünk, hány vendégre számítunk.
– Apropó vendégek! Ahol nagy a család, tisztázzuk időben, hogyan találkozunk, ki kihez megy vendégségbe. Ebédre, vacsorára, délutáni kávéra? A fiatal családok, ahol már megszületett az első gyerek, lassacskán leválnak karácsony estéjén a szülőkről. Saját karácsonyt, saját hagyományokat szeretnénk teremteni. Ha elég diplomatikusan fogalmazunk, és felkínáljuk a találkozás alternatíváit, nem fognak megsértődni. Fontos, hogy legyenek javaslataink, ne higgyék a nagyszülők, hogy ki akarjuk zárni őket a közös ünneplésből!
– Ha adunk rá, hogy az otthonunkat is díszbe öltöztessük, időben fogjunk a takarításhoz, a dekorációk beszerzéséhez. Pótoljuk a karácsonyfadíszeket, ellenőrizzük az égőket, találjuk ki, mit visel a család apraja-nagyja az ünnepnapokon.
– A karácsonyi ünneplésben kétségkívül nagy jelentősége van a hagyományoknak, ám ez nem jelenti azt, hogy minden aprósághoz ragaszkodnunk kell. Teremethetünk is hagyományokat, hiszen kisgyermekekkel nem feltétlenül úgy ünnepelünk, mint egy többgenerációs család, ahol már csaknem felnőttek a gyerekek.
– A készülődés mellett és az ünnepek alatt is maradjon idő a gyerekekre! Szomorú lenne, ha a nagy sütés-főzés, bevásárlás közepette éppen róluk feledkeznénk meg. Ne vállaljuk erőnkön felül magunkra a tennivalókat! Fogadjunk el, sőt kérjünk segítséget. Nincs az a sokfogásos, különleges vacsora, ami megéri, hogy az édesanya a fáradtságtól és az izgalmaktól türelmetlen legyen, amit a kicsik sínylenek meg.
Boldog, békés karácsonyt kívánunk!
 
„Ahogy kinőttem a gyermekkorból, megkoptak az ünnepek, hiányzott a boldog, izgatott várakozás, a szülinapon nem az ajándék volt már a fontos, hanem az, hogy ismét elmúlt egy év, öregebb lettem. A karácsony sem az angyalkáról és a csodáról szólt, hanem a tanácstalan téblábolásról az üzletekben, a praktikus, de nem túl fantáziadús ajándékok beszerzéséről és a pénzről. Rengeteg pénzről.
Aztán egyszer csak felragyogtak az ünnepek. Egyre többen lettünk a feldíszített fa körül is. A gyerekeknek köszönhetem, hogy újra megmelegedett a szívem. Azt hiszem, aki egy kicsit is igyekszik, az jobb emberré válhat a gyermekei által, de legalábbis sokat tanulhat a világról és főleg magáról. A türelem, odafigyelés, empátia, önfegyelem, döntőképesség, önfeláldozás iskolája az a pár év, amit a gyerekekkel tölthetünk. Mert nem szabad sosem elfelejteni, hogy tényleg csak pár évről van csak szó, hiszen utána el kell őket engednünk, és ha jó munkát végeztünk, akkor – de csakis akkor – gyönyörködhetünk a szárnyalásukban. Addig azonban van még időnk, tárjuk ki nekik a szívünket, engedjük, hogy kézen fogjanak és elvigyenek bennünket Fantáziabirodalomba, hagyjuk, hadd varázsoljanak el nevetésükkel, gondolataikkal, ötleteikkel! A legsötétebb percekben, órákban, napokban pedig próbáljuk mindig eszünkbe idézni: csak pár év, és utána egyedül repülnek. Akkor aztán nekünk is meg kell tanulnunk újra nélkülük élni, és megint minden nyugalmas lesz. Talán túlságosan is..."