Köszönöm a gyönyörű képeket Der Altenak, Lady Moonnak, Isabónak,  és minden drága barátomnak:) a csodaszép verset Fátyolnak.....

Fagyott Advent

Fátyol gyönyörű verse (Szabó Kata)

Ablakréseken kúszik be
mint a tél sóhaja a hideg.
Cikornyát von az üvegre
fénylő jégvirágból
remegő gyertyafényben,
odanyomott orrocskákban,
hazaváró szemekben
az adventet festi meg.


Lassuló kép..., az idő megpihen
mint feszített lepedő csak rebben az éjben
a decemberi hold fénye.
Rádhullik fénylő palástként,
szívedre borul, és megölel...
Hideg odakünn, fagyos ujjak
nyomják a kilincset
Meleg idebenn. Éledő virágként
bimbózik a csendes szeretet.


Szegfűszeg, s fahéj
mézként cseppen .
A szél is úgy susog
mint nagyanyám köténye
Tésztát gyúrnak odafönn,
s fellegekké dagasztják,
porcukorként szitálva kabátomra
nevet szemembe a hűs szél
hangjában csengőként
a megváltás reménye.


Csak nézem, s mosolyom mögül
lassan átnéz a benső idegen,
szaladnak mellettem az autók,
bezártan, s kockásan, ridegen.
Fényesre suvickolt arcok,
hibátlanra retusált szívek
pedánsan hajtogatott abroszok,
követeléssé züllött remények.
S az ég nem tésztát dagaszt már,
sötét fellegként tornyosul a való,
fahéj, és szegfűszeg helyett
mézként cseppen bennem a fagyott vér...
fázom. Hideg odakünn, s meleg idebenn szaladnék haza, hozzád,
várjuk hát! A tél sóhaja ráfagyva ablakunkra,
ne nyomd oda az orrod! Fesse csak tele
jégvirággal, nem várakozok tovább a világgal,
fogd a kezem, és zárjunk ki minden idegent!

a számomra oly kedves karácsonyi ünnepek

                       boldog készülődésében........                      

           Szívem    minden szeretetével kívánok  nagyon szép, örömökben,

                                szerelemben, szeretetben, boldogságban,          

szerencsében, mosolyok közt eltöltött évvégét.

www.youtube.com/watch

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik,

 nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, 

nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak,  

 de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz,     

 mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”

„Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
Csak egy tűzhelyét kívánok.
Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.
Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert.
De az aztán Ember legyen!”
                                   Fekete István